Kónya Gáspár
A soknyelvű
tolmács
Létezik
olyan, hogy valaki dacból kezd el egy nyelvet tanulni? Igen, Kónya Gáspár
példája ráadásul azt mutatja, hogy ezt lehet nagyon hatékonyan is. Szerinte
tolmácsolásra a jövőben is szükség lesz, mert az emberi tényezőt még jó ideig
nem tudják helyettesíteni a szoftverek.
- A
Facebook-oldaladra egy ejtőernyős tandemugrást raktál fel profilképnek, melyik
a veszélyesebb, a tandemugrás vagy a tolmácsolás?
- Azért a tandemugrás veszélyesebb, ráadásul addiktív
is egyben, de azért lehet, hogy az első tolmácsolásomon jobban féltem…
- És később?
Volt olyan munkád, ami legalább olyan félelmetes volt, mint a szabadesés?
- Amikor először tolmácsoltam élőben a tévében, az nagyon
félelmetes volt, viszont jótékonyan hatott az adrenalin. Nem blokkolt, hanem
felpörgetett, és segített összpontosítani.
- Mikor
kezdtél el tolmácsolni? Hogyan csöppentél bele a szakmába?
- Az egyetem vége felé volt – egyébként angol-portugál
szakon végeztem –, valamikor az ezredforduló tájékán, amikor beindult a
Honvédelmi Minisztérium által szervezett portugál és magyar katonák
csereüdültetési programja. Az volt a feladatom, hogy fogadjam és kísérjem a
portugál katonákat Magyarországon, majd ezt követően a magyarokkal is
ellátogattam Portugáliába. A munka természetesen nem csak idegenvezetésből állt,
hanem folyamatosan kellett tolmácsolni, még étkezés közben is, pl.
tábornokoknak különböző díszvacsorákon.
- Mi volt a legemlékezetesebb
munkád?
- Az első élő tévés tolmácsolásom, ami pont a 30. születésnapomra
esett. A Real Madrid-magyar labdarúgó-válogatott mérkőzést követő villáminterjúkat
kellett tolmácsolnom, és akkor úgy éreztem, ez a világ ajándéka számomra: mert
tolmácsolhatom a Real Madrid játékosait, akikre élő legendaként tekintettem. Ez
meghatározó élmény volt, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy
összességében másfél percre korlátozódott a munkám. A legérdekesebb
tolmácsolásom pedig a nicaraguai katolikus egyház hivatalos ördögűzőjéhez
kötődik, akit persze nem ördögűzés közben kellett tolmácsolni, mert az már
tényleg hab lett volna a tortán. Egy
magyarországi konferencián adott elő, és amikor a szószéken éppen az ördög
hatalmáról és mesterkedéseiről beszélt, akkor egyszer csak leesett a szószékről
az oda kiakasztott brazil zászló. Mindenki megrémült, kivéve őt. Mert ő már jól
ismerte az ördög incselkedéseit.
- Ha jól
tudom, több munkanyelved is van, a magyar mellett ott az angol, portugál,
spanyol, német és román. Hogy jött össze ennyi nyelv?
- Igen, nagyjából ezeken a nyelveken dolgozom, ebben a
sorrendben és ilyen gyakorisággal. Öt és
fél éves koromban kikerültem Romániába – a szüleim a kereskedelmi
kirendeltségen dolgoztak –, és ott német iskolába jártam, ami az jelentette,
hogy az érettségit is németül és románul tettem le. Aztán visszajöttem
Magyarországra, és egyetemre felvételiztem, viszont német szakra nem vettek
fel! Ez nagyon rosszul esett, mert sokkal jobban és ösztönösebben beszéltem
németül, mint angolul. Angolra viszont felvettek. Később aztán dacból portugál
szakra iratkoztam be, pedig aztán németre is felvettek, és innen már csak egy lépés
volt a spanyol nyelv. Nagyon szeretek egyébként idegen nyelvről idegen nyelvre
tolmácsolni, ami egy pszichológiai akadály leküzdését is jelenti – mármint azt,
hogy nem használhatom az anyanyelvem –, de magát a szókincset, a szórendet
illetően valahol egyszerűbb, ráadásul jóval kisebb konkurenciával kell
megküzdeni a piacon.
- Bármelyik két
nyelved között tolmácsolsz?
- Elvileg igen, a gyakorlatban azért még nem fordult elő
az összes kombináció. Egyszer volt egy portugál-spanyol tolmácsolásom is, ami
azért nehéz, mert néha minimális különbség van a két nyelv között, így könnyű
összekeverni, hogy melyik nyelven hallom, és melyiken mondjam.
- Milyennek
látod most a magyar tolmácsolási piacot?
- Nem látom át a teljes piacot, de engem személy
szerint egyre többen keresnek meg, egyre változatosabb és érdekesebb munkákat
kapok. Persze nem tudom, ez mennyire általánosítható. Viszont vannak olyan félelmeim,
hogy ez a tendencia idővel esetleg visszafordul.
- Mit
gondolsz a tolmácsolás jövőjéről? Különös tekintettel a tolmácsszoftverekre (pl.
a Skype-ra), amelyek emberi beavatkozás nélkül képesek egyszerűbb
kommunikációs helyzetekben közvetíteni. Vannak ezzel kapcsolatban félelmeid a
szakmánkat illetően?
- Nehéz megmondani, hogy mi az a munka, amire még
szükség lesz 10-15 év múlva, de a
tolmácsolásnál azt látom, hogy az emberi tényezőre
mindenképpen szükség lesz,
mert – és itt most főleg a magyarokra gondolok – a
beszélők gyakran a szavak másodlagos jelentését használják, illetve
előfordulnak „kacsintva” közölt, idézőjelesnek szánt megjegyzések, befejezetlen
gondolatok, szóviccek, szójátékok. Valószínűleg számos más iparág előbb fog
automatizálódni, mielőtt erre megtalálnák a megfelelő szoftveres megoldást.
- Egy
pályakezdőnek mit javasolnál mostanában? Vágjon bele nyugodtan a tolmácsolásba,
mert erre a munkára mindig szükség lesz?
- Úgy gondolom, igen, de azért jó, ha az illetőnek van
egy különleges nyelve. Nagyon nehéz úgy kiemelkedni, hogy valaki csak egy
ismertebb nyelven dolgozik, pl. csak az angollal vagy csak a némettel stb. Mert
rögösebb az út. Nekem például a portugál a „dobbantó” nyelvem, amivel ki tudok
tűnni, és ennek segítségével be tudok vágódni a többi nyelvemmel is.
Általánosságban azt javasolnám a pályakezdőknek, hogy nyelvileg legyenek nagyon
felkészültek, tartsák meg az improvizációs készségüket, maradjanak nyugodtak, „nehogy
a közönség felriadjon”. A tolmácsolás egyébként egy nagyon szerethető szakma,
az élet nagyon tág spektrumába enged betekintést.
Kónya
Gáspár 2000-ben
kezdett tolmácsolni, első megbízását a Honvédelmi Minisztériumtól kapta,
portugál és magyar katonák csereüdültetési programjában működött közre.
Tolmácsdiplomáját angolból 2008-ban, portugálból 2011-ben vette át. Eredeti
szakmája: nyelvtanár, ez év augusztusáig a szegedi egyetem bölcsész karának
tanársegédje volt. A tolmácsolás és fordítás mellett idegenvezetéssel is
foglalkozik, többnyire egzotikus, tengeren túli országokban. A magyar mellett
az alábbi munkanyelvekkel rendelkezik: angol, portugál, spanyol, német,
román.
|