Mire kell odafigyelni tolmácsolással zajló sajtótájékoztatók szervezésénél?
A sajtótájékoztatók tolmácsolása akár egy alfaja is lehetne a konszekutív tolmácsolásnak, az ilyen események kiemelt jellege – és ezáltal a tolmácsra nehezedő nagyobb nyomás – miatt mégis külön fejezetben szólok róla. A tolmács ezeken a rendezvényeken a sajtótájékoztatót tartó személy (személyek) közelében, lehetőleg mellette helyezkedik el és onnan tolmácsolja az elhangzottakat a közönségnek a néhány mondatos egységektől egészen a néhány perces, jegyzetelést is igénylő hosszabb gondolatmenetekig. Mivel ennél a tolmácsolásnál a tolmács is látható és hallható előadóvá lép elő, fontos mind a jó megjelenés, mind az, hogy ne legyen lámpalázas típus (vagy legalábbis jól leplezze).
Mire érdemes odafigyelni tolmács segítségével rendezett sajtótájékoztató esetében:
1. Ha megvan a sajtótájékoztató időpontja, minél hamarabb érdemes leszervezni a tolmácsot, mert a jó tolmácsok naptárja hamar betelik.
2. Bár nagyon specifikus területeken mindenképp előny az állandó és/vagy témában járatos tolmács, de fontos tudni, hogy egy rutinos, „pódiumhoz” szokott tolmács szinte bármilyen témából fel tud készülni. Persze ehhez háttéranyag kell neki, és valóban rutinosnak és tapasztaltnak kell lennie.
3. Ha adott a tolmács, a következő szempontokat kell tisztázni, illetve információként eljuttatni a tolmácsnak lehetőleg az esemény előtt minél korábban:
a) Mi a sajtótájékoztató témája és forgatókönyve?
b) Ki(k) az előadó(k), honnan jön(nek), és mi a beosztása/beosztásuk (felkonferálás miatt fontos). Az intézménynevek és beosztások sokszor olyan összetettek, hogy mindenképpen előny, ha a tolmács ezeket előre tudja.
c) Hogyan kell majd tolmácsolni az eseményt? Állva vagy asztalnál ülve? Előbbinél érdemes figyelembe venni, hogy mivel a tolmács nem vagy csak nagyon nehezen tud állva jegyzetelni, ezért lehetőleg csak rövidebb, néhány mondatos szakaszok hangozzanak el az előadó részéről, majd ezek után rögtön következzen azok tolmácsolása.
d) Előadások, prezentációk, beszédek, vázlatok stb.: e pont fontosságáról gondolom, nem kell részletesebben beszélni. Egy tolmácsnak input kell, hogy kellő outputot produkáljon. Bár a tolmácsolás olyan, mint az éleslövészet, és bármikor bármi megtörténhet, ha tolmácsként előre tudjuk, hogy a sajtótájékoztatón el fog hangzani az a szó, hogy föcstej, akkor felkészülünk rá. (Apropó: Ön tudja mit jelent ez a szó? Ha nem, ne bánkódjon, néhány évvel ezelőtt én sem tudtam. Egyébként a föcstej az ellés vagy a fialás utáni első tej állatok esetében, mely mind megjelenésében, mind összetételében lényegesen különbözik a későbbi tejtől.) Ellenkező esetben improvizálni kell, és az ugyebár többféleképpen is elsülhet.
e) Ki lesz a megrendelő részéről a kontaktszemély a helyszínen, és mi a telefonszáma (ha nem azonos azzal, akivel magáról megbízásról tárgyalunk).
f) Készül-e felvétel a helyszínen az eseményről? Ezt szerzői jogi szempontból érdemes tisztázni, mert a tolmácsolás mint produktum a tolmácsé, és amennyiben ezt az „itt és most” felhasználáson kívül később is hasznosítani akarják, úgy ezt egyeztetni kell a tolmáccsal, adott esetben szerzői jogról történő lemondás kifizetésével együtt. Természetesen ez nem vonatkozik arra, ha újságírók feljegyzik a tolmács által mondottakat. De amennyiben a tolmács is látható lesz például egy tévés bejátszásban, akkor az már felvetheti a szerzői jogi szempontok figyelembevételét.
g) Ha filmek is vetítésre kerülnek, és szükség van azok tolmácsolására (esetleg összefoglalására), akkor előtte biztosítani kell őket a tolmácsnak.
5. A sajtótájékoztató napján: ne feledkezzen meg arról, hogy a tolmács adott esetében órákon át beszélni fog, és ehhez innia is kell. Biztosítson neki lehetőleg ásványvizet a sajtótájékoztató ideje alatt.
6. A gördülékenység szempontjából a tolmácsnak a sajtótájékoztatót tartó személy mellett kell ülnie, kivéve, ha vannak külföldiek is a pódiumon (akár felszólalnak, akár nem). Ez utóbbi esetben az idegen nyelvű előadók/képviselők mellett kell ülnie, de közel a magyar előadóhoz. Ti. ez esetben a magyar előadó mondandóját fogja tolmácsolni a külföldi vendégeknek (vagy a közönség soraiból elhangzó kérdéseket), méghozzá fülbesúgásos módszerrel. Ha pedig a külföldi előadó kapja meg a szót, akkor az ő mondandójával folytatja, immár konszekutív tolmácsolásban, azaz mindig megvárva az előadó idegen nyelven elhangzó mondandóját. Ha nem ez történik, azaz nem ül a tolmács közel az előadókhoz, akkor – tekintettel egy ilyen rendezvényen uralkodó alapmorajlásra, illetve esetleg a terem akusztikai hiányosságaira – jelentős mértékben lecsökkenhet az az információmennyiség, ami a tolmácshoz eljut. Hogy ez miért rossz, azt gondolom nem kell részletezni. (Egyszer egy sajtótájékoztatón a külföldi előadók és részvevők mögé szerettek volna ültetni a rendezők, feltehetően azért, hogy a tolmács ne „zavarjon” be az összképbe. Amellett, hogy ez a hallgatóságot is rettentően zavarta volna, hiszen lett volna egy hang, amely az idegen nyelven elhangzó információt közvetíti nekik, anélkül azonban, hogy látták volna azt, aki mondja – pedig ilyen helyzetekben a metakommunikációnak is nagy szerepe van –, még komoly kockázatot is rejtett volna érthetőség szempontjából. Mert a hangforrás mögött ülve nem biztos, hogy mindent értettem volna. Mondanom sem kell, hogy lebeszéltem őket erről az ötletükről.)
7. Ha hangosítás van a teremben, akkor érdemes valahogy gondoskodni róla, hogy a pódiumon is jól hallható legyen minden. Egy nagyméretű, visszhangos teremben jelentősen torzulhat az előadói sorban hallható hang, ami megint csak a tolmácsolás rovására mehet. Egyébként nagyobb méretű termekben még az is fontos, hogy a közönség soraiból kérdezők kapjanak mikrofont. Ellenkező esetben nem csak a tolmács, de lehet, hogy maga az előadó sem fogja hallani a hozzá irányuló kérdést.
